Egy Tisza-menti kisváros,melynek gazdag politikai, kulturális, és többnemzetiségű történelme figyelemre méltó.
Területe már az őskorban is lakott volt, amit a neolit kortól előkerült leletek bizonyítanak. Ezután a szarmaták és az avarok hagyták hátra itt temetőiket. Első okmányi felemlítése 1238-ból való, amikor az itteni erődítményt és falut (villa Wechey) IV. Béla a fehérvári szerzeteseknek adományozott. E adományt 1377-ben Lajos király erősíti meg. A csanádmegyei adattár szerint Becsei Imre 1310-ben telepíti be s nevezi el a csepelszigeti Becse nevű birtoka után az altiszai Becsét és Becskereket. 1411-ben Lazarevics István szerb despota tulajdonában volt, majd Zsigmond király 1419-ben Brankovics Györgynek adta Becsét és várát. 1440-ben I. Ulászló király a Thallóciaknak adományozta a várat, Ulászló halála után azonban ismét Brankovics György birtokába került, akitől Hunyadi János 1450-ben az országgyűlés rendeletére lefoglalta.
Becsének 1440-ben már városi kiváltságai voltak és jelentős vámos hellyé nőtte ki magát, 2 évvel később pedig már Torontál vármegyei közgyűlések zajlottak itt. 1451-ben a vár és a város ismét Brankovics György birtokába került, majd hét évvel később Szilágyi Mihályé lett, ő ismét a despotának adta, ezután Mátyás király birtokába került. A török európai hódításai során 1551. szeptember 19-én bevette a törökbecsei várat is. Ekkor gyújtották fel a Puszta-templomot is, amelyet később dzsáminak alakítottak át. A település megmaradt a török hódoltság alatt, nem semmisült meg. A XVIII. század elején történő kincstári összeírásban 20 lakott házzal rendelkezett.
A XVIII század második felében kezd két település fejlődni, Aracs és Törökbecse. 1751-ben a Tisza mente határvonalának lefegyverkezésével a szerb határőrök új települést építettek Aracs elnevezéssel, amely hivatalosan Nagykikindához került és fontos búzaszállítókat képeztek itt. Törökbecsén abban az időben szegény cselédek éltek és a Szissányi család birtokán dolgoztak.
1782-ben a Szissányi család adományként kapta Törökbecsét. Az utólsó három Szissányi leányt Rohonczy Lipót ezredes, gró
f Leiningen Károly tábornok és Urbán Gyula vette el, s e réven volt itt birtokos gróf Leiningen-Westerburg Károly honvédtábornok, az aradi vértanuk egyike, akinek a neje Szissányi Eliz volt. Jelenleg a törökbecsei uradalom birtokosai: Urbán Iván és neje Purgly Mária, Rohonczy Gedeon, báró Horváth Gedeonné szül. Rohonczy Ilka, Dungyerszky Lázár és Solymos Elemér. Kívülök még Buzogány Józsefnek és Raits Zsivánnak van itt nagyobb birtokuk. 1886-ban a helység harmadrésze leégett; 1893-ban pedig a kolera lépett fel. A községben levő úrilakok közül az egyik Solymos Eleméré, a másik Rohonczy Gedeoné. Rohonczy Gedeonnak a Gyöngyszigeten, hol új kastélyt építtetett, híres kertészeti telepe és versenyistállója lett. 1890. után a gyöngyszigeti földbirtokon honosította meg egy Észak-Afrikából származó szőlőfajtát.
1884-ben a vasútvonal és hajómegálló kiépítésével a polgáriasodás fellendül. Óriási jelentősége volt a malom- és a cserépgyár kiépítésének is. Aracson színházi társulat működött, még az újvidéki Népszínház létrejötte előtt. 1886-ban tűz pusztított, a település kétharmada leégett, 1893-ban pedig a kolerajárvány megtizedelte a lakosságot.
1929-ben próbálkozások történtek a két település, Törökbecse és Aracs egyesítésére, azonban az aracsiak ellenállása miatt ez nem sikerülhetett. A XIX. század második felében igen élénk volt a város gabonakereskedelme, ugyanis itt rakták hajókra a bánáti búzát, amit Nyugat-Európába és Amerikába szállítottak. Így Törökbecse az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legjelentősebb gabonakereskedelmi központja lett, ami lehetővé tette az erős polgári réteg kialakulását, és a gazdaság fellendülését. 1907-ben tégla- és cserépgyár épült itt fel.
A régi Szissányi kuriát 1908-ban átalakitották és volt nagy parkja helyén egy utca épült.
A II. világháború után megtörtént a két település egyesítése, az új város a Volosinovó nevet kapta, ezt viselte 1952-ig, ekkor nevezték el Törökbecsének.
Források: Vajdasági Magyar Digitális Adattár, Délvidékiutazás.com
Fényképek: Vajdasági Magyar Digitális Adattár
