Az információszabadság nem politikai jelszó, hanem szakkifejezés, azoknak a jogintézményeknek az összefoglaló neve, amelyek a mai viszonyok között akarnak valódi esélyt adni a vélemény- és sajtószabadságnak, valamint a polgárok "informált részvételének" a társadalom ügyeiben, és ezért az államapparátus információit nyilvánossá teszik.
TÖRVÉNYEK ...
Az információszabadságról szóló törvények lényege az, hogy az államigazgatási szervek birtokában lévő, bármely formában rögzített információkat mindenki számára hozzáférhetővé teszik. Ezzel az állam "tudása" és e tudás felhasználása nyilvánossá válik. Ez tehát a főszabály, amelyet a kivételek országonként változó listája követ.
Az információs szabadság elvont jogi struktúrája három pillérre épül: az alapelvre, a pontosan meghatározott kivételekre és a független ellenőrző fórumra. .
Az alapelv: mindenkinek joga van ahhoz, hogy az államigazgatási szervek rendelkezésére álló információkat megismerje. Ez az államigazgatásra a nyilvános működés kötelezettségét rója. Ezért mindig a hatóságnak kell bizonyítania, hogy jogosan korlátozza a dokumentum hozzáférhetőségét.
A törvények megkövetelik a könnyű és gyors joggyakorlás biztosítását. Az igazgatásnak kell gondoskodnia arról, hogy bárki megtalálja a dokumentumot és a hatóságot, amelyiknél van. Erre szolgál például a hivatalok és hatáskörük jegyzékének rendszeres publikálása, amely tartalmazza az általuk vezetett dokumentumok fajtáit is — sok országban a betekintési üggyel foglalkozó , tisztviselő nevével és címével együtt. Az információ szolgáltatásának nem szabad olyan költségesnek lennie, hogy ez bárkit visszatartson. Végül főszabályként rövid válaszolási határidők vannak.
A kivételekkel szembeni követelmény, hogy maga a törvény pontosan és a tágító értelmezést kizárva sorolja fel, milyen fajta információkat tarthat az igazgatási szerv titokban. Az információ-visszatartás nem a dokumentumra, hanem a titokra vonatkozik: a nem titkos részeket meg kell mutatni.
A magánszféra sérthetetlenségének elve természetesen érvényesül, bár sok a határkérdés. Hogy az igazgatásnál lévő személyes adatok, így például egészségügyi információk nem hozzáférhetők idegeneknek, már az adatvédelmi törvényekből is következik. Harmadik személyek gazdasági adatai azonban lehetnek közérdekűek is, ezért ezeket bonyolult szűrőrendszer védi.
Mivel a FOI az igazgatás ellenőrzését is szolgálja, a végső döntést arról, hogy egy információt jogosan tartott-e vissza, független
külső szerv hozza meg. Ez az illető jogrendszertől függően a közigazgatási vagy rendes bíróság. Nagy szerepet játszhatnak azonban a törvény alkalmazásán, azaz az információszabadságon őrködő különleges megbízottak vagy bizottságok. Ezeknek — minthogy a svéd ombudsman megfelelői — nincs döntési vagy utasítási joguk. Feladatuk a közvetítés az információkérő és a hatóság között. Egyben persze jogi véleményt is nyilvánítanak, és ha nem tudják meggyőzni az államigazgatást, maguk is perre mehetnek.
.:. ÉS GYAKORLAT
Az európai országokból túl kevés és máshonnan is csak jogi információink vannak. Az, hogy Európában a FOI bevezetése nem hagyott különösebb nyomot, azt is jelentheti, hogy nincsenek konfliktusok, és azt is, hogy a jogintézményt nem használják. A "korai" finn törvényt még a hagyományos aktákra koncipiálták, így nem vonatkozik a számítógépes nyilvántartásokra — meglepő, hogy ugyanez a helyzet Hollandiában is. Dániában olyan pontosan kell meghatározni a kén információt, hogy az általános érdeklődés és a sajtó felderítő akciói ki vannak zárva.
A svéd állapotokat viszont kedvvel és anekdotikusan ecseteli a nemzetközi irodalom. Mindenekelőtt olvashatjuk, hogy a minisztériumok külön szobában minden reggel közszemlére teszik a bejövő postát, a nagyobb újságok külön embert tartanak arra, hogy átnézze az aktákat. Ha külön szoba nélkül, de hasonlóan köteles minden hivatal hozzáférhetővé tenni ügyeit, szigorú büntetések terhe alatt. A büntetések azonban ritkák, a sajtó által felderített visszásságok listája hosszú, és senki nem vitatja, hogy a nyilvános igazgatás élő tradíció. Másrészt láthatjuk, hogy az aktanyilvánosság Svédországban a sajtó ügye. (Még a törvénytervezetek is a fenti úton kerülnek "társadalmi vitára".) A svéd törvény természetesen példaképe volt a modern FOI-törvényeknek. Értékelésekor azonban nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy a svéd társadalomban a nyilvánosság nemcsak a köz-, hanem a magánszféra terhére is sokkal természetesebb, mint bárhol másutt. Ezért a svéd hivatkozások a reggeli aktaszemlével kapcsolatban éppúgy nem állhatnak meg önmagukban, mint másrészt például a személyi szám aggálytalansága melletti érvként.
Forrás: bocs.hu
